Nem kerülték el a tragédiák sem a társaságot: 1998. december 6-án, 39 éves korában elhunyt Kelemen István - vagy ahogy mindenki ismerte, Kece, a postás -, együttesünk volt játékosa, aki idegenben is rendszeresen szurkolt a csapatnak, az egész város ismerte sportszeretetéről. 

A hazai mérkőzések jellegzetes alakja volt Kiss Ferenc – a fia után sokan csak „öreg Kifli”-ként ismerték -, aki 2004. július 6-án, 58 éves korában távozott el közülünk. 

A legutolsó veszteség a B-közép korai időszakában minden hazai mérkőzésen jelenlévő Bárdos Miklós volt, aki 2008-ban 30 évesen távozott el közülünk.

A szurkolótábor korösszetétele változó: tizenévesektől a negyvenesekig. Az alapítók közül már csak kevesen járnak a mérkőzésekre, sokan elköltöztek, külföldön dolgoznak, tanulnak, megnősültek, így már számukra nem a szurkolás az elsődleges. Helyettük fiatalabbak érkeztek, sőt megérték azt az időket is, hogy lányok csatlakoznak a keménymaghoz.

A szurkolók 1996-ban önálló kiadvánnyal jelentek meg a mérkőzéseken, Szurkolói Hírek néven.

Az újság mérkőzés beszámolókat, játékosok bemutatását, valamint az aktuális bajnoki tabellát tartalmazta. Az elképzelés szerint minden hazai mérkőzésen megjelent volna, azonban a kiadvány csak két számot élt meg……

Magáról a keménymagról is jelentek meg híradások az újságokban: „Ultra jelenség” néven 1994. november 12-én a Békés Megyei Napban jelent meg cikk a békési ultrákról, de a 3. félidő, szurkolók által írt, országos kiadványból is információkat szerezhetett az olvasó.

A csapat szurkolóinak honlapjáról a Békési Újság 2006. június 13 – i számában jelent meg cikk, amely jelentős publicitást jelentett a honlapnak, hiszen az újság ingyenesen eljutott valamennyi békési postaládába.

Az Ultras Azzurri születésnek ötéves évfordulóján a szurkolók remek koreográfiával léptek fel, majd kedvenceikkel fotózkodtak, a végén pedig jöhetett egy kis sörözés. 

2003-ban, a tízéves évfordulón egy többoldalas kiadvánnyal lepték meg a Sportcsarnokba kilátogató közönséget, mely az Ultras Azzurri történetét, dalait, a szurkolókról készült fotókat tartalmazta.

A 15 éves születésnapot hatalmas, a szurkolói csoportosulás monogramját tartalmazó koreográfiával ünnepelték meg.

Alaposan kitettek magukért a 2001. december 21-én, pénteken, Békésen megrendezett Magyarország – Szlovákia férfi válogatott mérkőzésen, amelyen buzdításuknak is köszönhetően 34-21-re nyert, egyébként tartalékos együttesünk.

Fontos esemény volt a 2006-os év a szurkolótábor életében, két okból is: a csapat hivatalos honlapját megelőzve, Molnár Gergely jóvoltából létrejött az Ultras Azzurri honlapja – www.gportal.hu/portal/bfkc -, amely napi kapcsolatot teremt a szurkolók közt, rengeteg képpel, információval, beszámolóval.

A másik esemény, hogy ismételten feléledt a Baráti Kör, amely a pártoló tagok befizetéseiből különböző formában támogatta a csapatot: vacsorát szervezett nekik, mosógépet és hűtőt vásároltak, anyagilag támogatták az együttest. A Baráti Kör vezetősége háromtagú – Durkó Zoltánné, Balogh István, Tar Ferenc -, elnök Tar Ferenc, az Ultras Azzurri-t Balogh István képviselte.

A csapat és a szurkolók első közös vacsorájára 2007. január 10-én került sor a Baráti Kör szervezésében, amelyet aztán több követett.

2006-ban az Ultras Azzurrin belül új szurkolói csoportosulások jöttek létre: néhány hölgy gondolta úgy, hogy csoportosan buzdítják kedvenceiket, illetve No Face Hunters (Arctalan vadászok) néven gondolta egy-két szurkoló a szurkolást folytatni, de mindvégig az Ultras Azzurri kebelén belül.

Nagyon szerették a legutóbbi csapatukat, élükön az agilis, fiatal Bakó Botond edzővel. Még egy elvesztett mérkőzés után is kikövetelték, hogy a csapat és az edző pacsizzon velük, meghökkenést okozva más, nem békési nézőkben, szurkolókban.

2007. november elején, a Veszprém elleni hazai mérkőzésen a szurkolók hivatalosan is elbúcsúztatták Szikora Gábort, a Békési FKC volt kapusát, aki többször szerepelt a csapat színeiben, de lelkes játékáért, egyéniségéért nagyon szerette a békési közönség, igazi csapatember volt.

A szurkolótábor eleinte kisebb dobokat és dudákat használt, de több koreográfiát, és a papír-eső, pénztárgép-szalag sem maradhatott el. Manapság kevesebb koreográfiát használnak, a zászlók már több mint 10 évesek, nagyobbak a dobok, és haladva a korral, gázdudákat is bevetnek a mérkőzéseken. A 2007-es évben beszereztek egy légószirénát, valamint elkészültek az ízléses egyenpólók és sálak is, amelyeket más, a keménymaghoz nem tartozó, békési szurkolók is szívesen viselnek, nemcsak otthon, hanem idegenben is.

Szurkolói mentalitás

Sokszor kérdezik a szurkolóktól, miért szorítanak ennyire csapatok győzelméért, miért utaznak el akár idegenbe is? A válasz egyszerű: csak.

A legfrappánsabb választ Esterházy Péter író adja meg: „Minden ellenkező finom elgondolás ellenére az ember nem azért drukkol egy csapatnak, mert a csapat jó, hanem mert a mienk.

Ha beállt ez a birtokviszony, akkor könnyen el is tudjuk mondani, mért jó a csapat, mért érezzük oly közel hozzánk, mért látjuk egy-egy sikerült szezonban a saját életünket tükröződni.”

„A szurkoló mindent tud, nem hülye, legbelül tudja a reális esélyeket, csak éppen ettől eltekint. Szurkolónak lenni költői létet jelent.”

„Nem a jobbiknak kell győzni, hanem nekünk!”

Milyen az igazi szurkoló?  Az ultrának nincs arca, gyakran egy kapucnival fedi le a fejét…..az ultra nem öltözik normális módon, nem követi a divatot…rajta feszül kedvenc csapatának öltözéke…azt ultra nem szűnik meg, ha leveszi mezét vagy sálját.

Túl a mérkőzésen, utazáson, összeköti őket egy torkukszakadtából énekelt dal, összeköti őket egy barát biztonsága, aki viszi-hozza egy idegenbeli mérkőzésről….összeköti őket az öröme egy idegenbeli meccsre való indulásnak, és a fáradtsága a visszaútnak….megismered őket, mert beszélnek egymás közt anélkül, hogy kinyitnák a szájukat: 

„Olyan erőt, amit ez ád,

Lehet-e szebb, valami más,

Mit az ellenfél nem törhet át,

Mintha száz hangon zúg a biztatás!”

 Kapcsolataink

A keménymag megalakulásakor – amikor még elsősorban a foci-mérkőzéseket látogatták - jó kapcsolatokat ápoltak a csabai Viola Settore szurkolóival, a hódmezővásárhelyi Blue Fronttal, és a szarvasi Happy Deers-szel.

Miután a Békés-Hooligans feloszlott, sok békési fiatal a Ferencváros mérkőzésein jelent meg, a Green Korps nevű fővárosi kötelékben. Emiatt rossz viszony alakult ki a csabai szurkolókkal: az 1994/1995-ös szezonban – 1994. november 11-én – a megyei székhelyen rendeztek rangadót, ahol a békésiek – idézve az akkori szurkolói újságot – „100 kék-fehér ultrájuk azzal tette beszámíthatatlanná a Violákat, hogy egy gigantikus, Ferencváros-emblémás zászlót bontottak ki”. Ismerve az akkori Ferencváros - Békéscsaba (zöldek a lilák ellen, és fordítva) ellentéteket, alaposan felhergelték a hazai szurkolókat.

A szembenállás másik oka az lehetett, hogy sok, volt békéscsabai játékos került az akkor már biztosabb anyagi körülmények közt működő Békési FKC-hez, illetve senki sem szereti, ha szomszédvár csapata sikeresebb, minta sajátja, és szurkolói nem futnak el, ha egy kis pofozkodásra kerül sor.

1996. március 30-án megyei rangadót játszottunk a szomszédvár, Békéscsaba csapata ellen: a két csapat rangadóját nagy várakozás előzte meg, a közönség is nagyobb létszámban látogatott ki. A pályán még csak melegítettek a csapatok, de a nézőtéren már komoly ütközet folyt a két szurkolótábor keménymagja közt, amelynek a rendőrség vetett végett.

Történt ugyanis, hogy a találkozó előtt a helyi szurkolók 3-4 fős csoportja fiataljainktól – akik vagy tucatnyian békésen nézték – elvette a halálfejes Ultras Azzurri zászlót, amelyet néhány volt játékossal megerősített keménymag a szünetben néhány pofon kiosztása után visszaszerzett, majd a rendőrök orra előtt visszaiszkolt helyére. Ezen rangadóig a békéscsabai rendőrség sohasem izolálta el a két szurkolótábort egymástól, de ezután mindig.

A rangadót kedvenceink nyerték meg 31-27-re, Kádas László edző a következőket nyilatkozta:” Végezetül szeretném megköszönni szurkolóink buzdítását, és azon felnőtt szimpatizánsaink segítségét, akik megakadályozták a sajnálatos módon kialakult botrány további kibontakozását.”

Nem erősítette meg a barátságot a két szurkolótábor közt az 1998. áprilisában, Békéscsabán rendezett rangadó, amelyet a békéscsabai szurkolók ingyen tekinthettek meg a csabai sportcsarnokban, míg a békésieknek fizetniük kellett.

Az 1998/1999-es bajnoki szezonra egyesült az Újkígyós és a Csaba Előre KC, és Újkígyós-Csaba KC néven indultak. Érdekessége volt az egyesülésnek, hogy míg az Újkígyós színe piros-fekete volt, a csabaiaké lila-fehér, addig az egyesített csapat sok esetben zöld-sárga szerelésben játszott, ami alkalmat teremtett a békési szurkolók heccelődésére.

Az egyesülés után a bajnoki mérkőzéseket Újkígyóson, a helyi sportcsarnokban rendezték meg, ahol mégegyszer volt egy kisebb összezördülés a két tábor tagjai közt, de aztán ezek a csetepaték megszűntek, miután Békéscsabán a minőségi férfi kézilabda megszűnt.

Az utóbbi évben többször előfordult, hogy a csabai keménymagból néhányan átjöttek Békésre kézilabda mérkőzést nézni, sőt egy alkalommal 4-5-en még be is álltak a Békési FKC-nak szurkolni a békési B-középbe.

Kifejezetten rossz kapcsolat alakult ki a makói hagymásokkal a békésieknek, amiről a kezdetek-kezdetén a makóiak tehettek, persze aztán a mi fiainkat sem kellett félteni, volt, hogy Makón pofozták le a helyi szurkolókat, volt, hogy három-négy békési szurkolóra vagy tucatnyi makói biztonsági ember ügyelt, miután elhitették velük, hogy egy busznyi kék ultra érkezik még Békésről.

Mindig nagy csatát vívott együttesünk a Szarvasi HC gárdájával – elég csak a kiállítási arányokra, vagy a büntetők számára tekintenünk -, ehhez képest jó kapcsolat alakult ki a helyi Happy Blue Deers (Boldog kék szarvasok) és az Ultras Azzurri között. Barátkozásuk alapját a közös ellenfél – Békéscsaba – „szeretete” adta. A barátkozásuk nyomán nem egy esetben előfordult, hogy egyik szurkolótábor segített szurkolni a másiknak az aktuális, békéscsabai mérkőzésen. Később a kapcsolat megszakadt, miután a szarvasi csapat kiesett az NB I/B-ből.

Mellettük jó kapcsolat alakult ki a tiszaföldvári ultrákkal, jellemző, hogy a békésiek nekik adták az Ultra Blue Boys zászlót, de miután különböző osztályokban szerepeltek a csapatok, így a kapcsolat megszakadt.

Kezdetben nem nagyon kedvelték az orosházi szurkolókat sem: 2000. november végén a bajnoki címre pályázó Orosháza érkezett vendégségbe Békésre. A vendégeket jelentős számú szurkoló kísérte el, akik részére egy egész szektort lezártak, a helyi szurkolók nem kis bosszúságára, hiszen Orosházán a békési szurkolókat a kapu mögé ültették, ahonnan nem lehetett látni a meccset. A találkozót a vendégek nyerték meg 23-18-ra – és így őszi bajnokok lettek -, köszönhetően a mindvégig bosszantó hibák sorozatát vétő játékvezetőknek, akik a békési csapatnak kiosztott kiállítások mellett négy hazai szabályos gólt nem adtak meg.

Nem erősítette a barátság kialakulását, hogy a vendégeket sokáig úri szurkolóknak tartották a békésiek, akik egész dobzenekarral jártak szurkolni, és akiknek a szponzor minden kelléket megvett (zászló, pólók, dobok). Miután a két szurkolótábor jobban megismerte egymást, rendeződtek a viszonyok, sőt napjainkban nem egyszer jönnek orosházi szurkolók Békésre, hogy a helyi csapatot buzdításukkal biztassák.

Külön lapra tartozik a ceglédi szurkolókkal való barátkozás: 1995. áprilisában hazai pályán fogadtuk a vendégeket, akik a jelenlévő szurkolóik biztatása mellett 27-22-re nyertek Békésen. Talán nem kellett volna…….ugyanis a harmadik félidőt emlékezetessé tették a helyi huligánok: először a vendég szurkolók buszát kergették, és dobálták egész Békésen keresztül, majd a ceglédi csapat volt kénytelen ablak nélküli busszal folytatni a hazafele utat a hűvös áprilisi éjszakában, mivel kővel bedobták buszuk ablakait.

Volt is nagy balhé, rendőrségi nyomozás, az Ultras Azzurriról a mérkőzés közben készült videó hatósági megtekintése, de az elkövető(ke)t a mai napig nem találták meg.

1997. október közepén Kiskunmajsán szerepelt együttesünk, ahol a sereghajtó hazaiak kifogtak csapatunkon, hiszen 27-25-re megnyerték a találkozót. A mérkőzés után rendezői hiányosságok miatt némi perpatvar kerekedett, a kivonuló rendőrség pedig ez esetben a teljesen vétlen ificsapat tagjait és edzőjét „találta meg”.

Az Ultras Azzuri tagja nem kedvelik a gyöngyösi szurkolókat, mivel irritálta őket, hogy szinte még meg sem alakultak, de a Heves megyeiek már egyes szurkolói honlapokon a legjobb szurkolótáborok közzé tartozónak kiáltották ki magukat. Nem segítette a jobb kapcsolatok kialakulását az sem, hogy a 2007/2008-as bajnokság alapszakaszában, a 2007. december elején megrendezett Békési FKC – Komlói BSK rangadón gyöngyösi szurkolók biztatták a vendégeket.

A fentiek ellenére békésnek mondják magukat a békési ultrák, nem keresik a balhét, de nem is térnek ki előle.

A békési szurkolók sokszor, sok helyen támogatták szurkolásukkal kedvenceiket, hogy azok minél jobb eredményt érjenek el idegenben. Bebarangolták már kishazánkat, és néhány fontos idegenbeli találkozón is demonstrálták, hogy szükség van egy jó csapatra a dél-alföldi végeken. Idegenbeli mérkőzéseken olyan békési szurkolók is melléjük társulnak, viselve a csapat sálját, pólóját, akik egyébként a hazai mérkőzéseken nem állnak be a keménymagba.

1994/1995-ös bajnoki szezonban csapatunk Lajosmizsén játszott (végeredmény: Mizse KC – Békési FKC 20-20), és a korabeli tudósítás szerint: „ ….a békési B-közép sokadszor kísérte el szépszámmal csapatát az idegenbeli mérkőzésre”.

Az 1997-es év kiemelkedett a barangolások közül: november közepén mintegy 100 békési szurkoló biztatása mellett győzött csapatunk 30-25-re Makón.

1997. december közepén együttesünk a később NB I-ben induló Kiskőrös otthonában vendégeskedett, és nagy csatában kapott ki 30-28-ra. A jelenlévő 150 békési szurkoló külön koreográfiával készült a rangadóra, végig biztatták csapatukat, nem rajtuk múlott a győzelem.

A 2005/2006-os rájátszásban, 2006. május közepén fontos mérkőzést játszottak kedvenceink Csömörön, a tét a bennmaradás volt. A szombat esti, kiesés szempontjából fontos találkozóra szépszámú, 50-60 fő békési szurkoló kísérte el a csapatot, akik szurkolásukkal szinte hazai pályát teremtettek, sokszor átsegítették együttesünket a holtponton. A győztes találkozó után Szőke István edző a csapat nyolcadik emberének ismerte el a szurkolókat.

A 2006-os és 2007-es években az ultrák – kiegészülve a Baráti Kör tagjaival – alaposan körbe utazták Magyarországot: a Tatabánya – Komló – Nyíregyháza háromszögben sok helyen buzdításukkal támogatták kedvenceiket. Gyöngyösön, Komlón kb. 20 békési szurkoló támogatta a Békési FKC –t, utóbbi helyen a hazai drukkerekkel együtt kiváló hangulatot varázsoltak a komlói sportcsarnokba. 

Nyíregyházára két csoportban utaztak az ultrák: egy csoportjuk hamarabb indult, mivel Tokaj felé kerültek, ahol egy kis lélekmelegítőre tettek szert a mérkőzés előtt. Bár a találkozót csapatunk a játékvezetőknek köszönhetően egy góllal elvesztette, a kiváló Tokaji Aszú a szurkolók keserű szájízét kicsit megédesítette.

Százhalombattán, az alapszakaszban egy autónyi szurkoló képviselte az Ultras Azzurit, majd a rájátszásban már 20-25-en, hazai hangulatot varázsolva a pályára, ezzel nagyban segítve a békési kedvenceket a győzelem megszerzésében.

A 2006/2007-es bajnokságban az 5. helyért játszhatott csapatunk a Debreceni KSE alakulatával, és a kiváló bajnoki szereplésnek, és a távolságnak köszönhetően a békési szurkolók többször meglátogathatták a cívisvárost: az alapszakaszbeli találkozóra mintegy 100 békési szurkoló érkezett egy autóbusszal, és több autóval, de a rájátszásbeli találkozókon is hallaták hangjukat a Hódosi csarnokban.