Véget értek a küzdelmek a másodosztályú bajnokságban, cikkünkben áttekintjük a két csoport csapatainak éves szereplését.
Nem lehet sikerjelentést adni a második vonal 2010/2011 - es szezonjáról. Két nagy múltú együttes, a Miskolc és a Dunaferr második csapata év közben visszalépni kényszerült, pedig Miskolcon a kezdetekkor még a feljutás is szóba került. A Kalocsa szereplése sem válik az NB.I/B dicsőségére, hiszen egy sovány győzelem mellett a pofozógép szerepét töltötték be. A kis Fradi nagy lendülettel indult, majd kipukkadt és már a szezon felénél kiesettnek volt tekinthető. Az se tölthette el büszkeséggel a kézi barátokat, hogy két olyan fellegvár, mint Debrecen és Nyíregyháza éppen csak megkapaszkodni tudott. Ahol egykor nemzetközi meccseket játszottak, most az NB.II. elől menekültek egy éven át. Nem lehet szó nélkül elmenni egy olyan kézis bázis eredménytelensége mellett, mint a Rinyamenti KC.  Velük nagy valószínűséggel jövőre is találkozhatunk a második vonal eredményeit böngészve, de ez amiatt lesz, hogy nem mindegyik NB. II-es bajnok vállalja a magasabb osztályt, no meg eggyel kevesebb kieső lesz az első osztályból. Ezek pedig összességében nem jó hírek. Az se tett jót az idei szezonnak, hogy Nyugaton sokáig kérdéses volt a feljutó személye. No nem az izgalmas küzdelem miatt, hanem a vállalkozó szellem hiányában. Vagyis ezt az évet beárnyékolták az anyagi nehézség okozta gondok, problémák.

KELET

Az egész évből csupán a Gyöngyös teljesítménye emelhető ki. Itt folyt profi munka, itt voltak egyértelmű elvárások és ezek az eredményességben azonnal megmutatkoztak.
Rajt cél győzelmet arattak és nem kellett ahhoz nagy jóstehetség, hogy már ősszel nekik ítélhettük az aranyat. Egy megingásuk volt. Ha nincs az a törökszentmiklósi vereség, akkor most 100%-os bajnokságot ünnepelhetnének. Így is több, mint dicséretes a szereplésük, ami jó alap lehet az NB. I-hez is!

A Dabas is a végső sípszó előtt behúzta az ezüstöt. Hamar elvesztették a veretlenségüket, mert a Gyöngyössel kezdtek, de aztán jöttek a győzelmek. A Miskolc visszalépése után az ezüst elsősszámú esélyesévé léptek elő. Köszönhették ezt a kiegyensúlyozott szereplésüknek. Tulajdonképpen csak a ceglédi vendégjátékuknál kaphattak fekete pontot.

Cegléden - hosszabb kihagyás után - ismét dobogóra kerültek. Egy-két váratlan vereségüknek - pld. Böszörményben, Ózdon - köszönhetik, hogy nem fényesebb az érem. Ugyanakkor szép sikereket is arattak, mint amilyen a békési győzelmük volt, vagy a Dabas elleni hazai derbi magabiztos behúzása.

Békésen megtartották a negyedik helyet. Nem is nagyon ambicionálhattak ennél többet, mert a jó szériákat mindig törvényszerűen megszakítottak olyan vereségek, amelyek nem voltak törvényszerűek. Tudatosan addig nyújtóznak, amíg a takarójuk ér.

Törökszentmiklóson egy hellyel szebb lett a bizonyítvány. Ezt leginkább annak köszönhetik, hogy kidőlt előlük két csapat (Kiskunfélegyháza és a Miskolc). Ezzel együtt övék a legszebb skalp, csak ők tudták megadásra kényszeríteni a Gyöngyöst.

Régen végzett ilyen előkelő helyen az Ózd. Ráadásul komoly pontelőnnyel, fejfájás nélkül. Ezt elsősorban négy idegenbeli sikerüknek köszönhetik. Jó volt azt látni, hogy ez az egykori fellegvár végre nem az utolsó helyek elkerüléséért harcol.

Az őket követő Debrecen már jelentősebb ponthátrányban van. Nem is csoda, hiszen az utolsó pillanatban szaladtak fel a hetedik helyre. Soha ilyen előkelő helyen nem álltak az év folyamán, sőt igen hosszú ideig kieső helyen tanyáztak Bíró Imre fiataljai. Minden jó, ha a vége jó - mondhatják most Debrecenben, bár az egykori nemzetközi kupamúlt után sovány egy öröm ez.

Az újonc Balmazújváros helyezése önmagában is dicséretes. Főleg, hogy egy baráti utolsó összecsapásnak köszönhetik az egy hellyel hátrább sorolásukat. Egy pillanatig sem veszélyeztette őket a kiesés réme és egy újoncnál ez minden elismerő szót megérdemel.

Csömörön megtartották a kilencedik helyet, de tavaly ez kiesés réme nélküli helyezés volt, míg idén bizony csak két pont választotta el őket a kieséstől. Ennek ellenére nem kellett komolyabban félni ettől.

A tavalyi magabiztos szereplés után csak az utolsó fordulóban, Balmazújvároson elért siker ugrasztotta a kiesők elé a Hajdúböszörményt. Ez se lett volna elég, ha azt megelőzően Debrecenben nem sikerül a bravúr. Még jó, hogy ennyien indultak a megyéből....

Nyíregyházán egykor nemzetközi meccsek voltak. Ehhez képest a tavalyi 7. hely se volt valami fényes, pedig az toronymagasan jobb lett az ideinél. Ebben a szezonban egyszer nem tartózkodott kieső helyen a nyírségi gárda, az utolsó forduló után. Ezt is csak a közvetlen vetélytárs, a Balassagyarmat elleni oda-vissza eredménynek köszönhetik. Mindez egy hatalmas tavaszi hajrá végeredménye volt, hiszen az őszi négy pont után tavasszal háromszor ennyit gyűjtöttek.

A Balassagyarmatnak idén az lett a veszte, ami tavaly a szerencséjét okozta. A tavalyi szétlövés nekik kedvezett, az idein elbuktak. A sors fintora, hogy tavaly egész évben bukdácsoltak és a vég lett sikeres, míg idén sokáig nem tűntek veszélyeztetettnek, csak a végén sodródtak a veszélyes vizek felé. Ilyen a sors, idén lehúzta őket az örvény. A visszalépésekben még bízhattak.

A kis Fradinak erős volt a második vonal. Hamar a biztos kiesők nem dicsőséges szerepe jutott nekik.

A csoport góllövőinek élén a debreceni Mezei dr. áll (193/37 találattal), akit egy legenda, a békési Mohácsi  (172/47) és a ceglédi Pacsai (155/15) követ.

A legkeményebb legények élén a gyarmati Barnyák áll (34 kétperces és 5 kizárás), akit szintén egy élő békési legenda, a kemény legénység örökös bajnoka Habuczki Tamás követ (33+5), míg a harmadik helyre adabasi Horvát (32+2) futott be.