Az NB I/B-s férfi kézilabda-bajnokság őszi idényében a legnagyobb arányú győzelmét aratta az Ózdi KC férfi együttese. A piros-kékek vasárnap este a Hajdúböszörményt győzték le hazai pályán 13 góllal, végig vezetve, teljesen megérdemelten gyűjtötték be a rendkívül fontos két pontot. A csapat ezen az estén végre tényleg csapat volt.

Az összecsapás elején Harkó Krisztián gondolta úgy, hogy meg kell adni a kezdő lendületet az Ózdi KC-nak. A jobbátlövő többször is magára vállalta a támadás befejezéseket, amit szinte minden alkalommal eredményesen tett. A böszörményi együttes játékán érezhető volt a feszültség. Ziccereket és büntetőket hibáztak, így két-három találattal hamar el tudott lépni az ÓKC. Ehhez azonban kellett a jó kapusteljesítmény is, Losonczi magabiztossága erőt adott a védekezésben pályán lévő mezőnyjátékosoknak is. Az első húsz perc után a rutinosabb sort a fiatalok váltották, a szünet előtti percekben pedig Nyeste és Barta Dániel góljai tekintélyessé növelték a mieink vezetését. A hétgólos előny birtokában a második harminc percnek is nyugodtan vághatott neki az ózdi együttes.

Aggódni azért sem kellett, mert ezen az estén nem volt a Böszörményben akkora átütőerő, hogy az első játékrészben összeszedett ózdi előny veszélybe kerülhetett volna. Sőt, a folyatásban tovább nőtt a két fél közti különbség. A 45. percben az ózdi B-közép először számolhatott tízet a hajdúságiakra, 25-15-nél érezhető volt, hogy eldőlt a mérkőzés. Váczi Sándor a vendégek mestere próbált időt kérni, és kapust cserélni, valamint néhány percig nyitott védekezést alkalmazni, de semmi sem jött össze. A pályára lépő ózdi játékosok viszont alaposan kitettek magukért. A csapattól búcsúzó Bidlek Tamástól magabiztos, fölényes győzelemmel köszöntek el a társak.

Ózdi KC – Hajdúböszörményi TE 36-23 (17-10)

Ózdi KC: LOSONCZI – Kocsis R. (1), HARKÓ (6), Bidlek (4), PAPP (2), BORSODI (2), LÁZÁR (4). Csere: NYITRAI (k), NYESTE (6), SCITOVSZKY T. (-), BARTA D. (6), Duzsi (1), SZILÁGYI Á. (3), Koscsó (1). Edző: Barta Zsolt. Hajdúböszörmény: Holb – Fülöp (2), Vass (-), Hornyák (1), Bíró (1), Darvay (4), Kotrics (4). Csere: Egri (k), Torzsa (1), KISS I. (2), dr. MEZEI (7), Sánta (1). Edző: Váczi Sándor.

Barta Zsolt: - Ezzel a győzelemmel szeretnénk megköszönni a tőlünk búcsúzó Bidlek Tamásnak azt a sok évet, amit a klub szolgálatában töltött. Ezen a mérkőzésen egy új taktikai elemet próbáltunk ki, ami abszolút bevált. Gratulálok a győzelemhez valamennyi pályára lépő játékosnak.

Váczi Sándor: - Az ózdiak nagyszerűen felkészültek belőlünk, és át is vitték a pályára, amit tudnak. A hazaiak megérdemelt győzelmet arattak, nekünk gyakorlatilag egy teljesen új csapatot kell építenünk. A mostani mérkőzés is mutatja, hogy még az út elején járunk.

Törökszentmiklós – Ceglédi KKSE 25-36 (12-17)

TKE: Récsi — CSATÓ 5, Takács 4, Musits 5 (4) ,Losonc 2, Boda 5, Szöllõsi.Csere:Köteles, ZÖLDY 3, Fejes M., Csikós, Gál 1, Szécsi, Török. Edző: Kis Gergely.

Cegléd: Erdélyi, Lengyel (kapusok), Lepsényi 6, Varga, Tóth N. 6,  Dengi 2, Molnár, Pocsai 9, Hódi 5, Benke 1, Kupcsik, Mészáros, Kovács, Bíró 7

Hétméteresek: 4/4 ill. 4/4. Kiállítás: 8 ill. 20 perc.

Hazai szemszögből a mérkőzés:  A rangadó kezdődobását Földvári Attila törökszentmiklósi testépítő magyar bajnok végezte el, aki a közelmúltban több  nagyszabású verseny abszolút bajnoka lett. Nem jó előjelekkel vágott neki a mérkõzésnek a hazai csapat, hiszen a sérült Kocsis László mellett a másik irányító, Stéhli Csaba sem tudta vállalni a játékot betegség miatt. Így kellett volna megoldani a feladatot, amihez Takács góljai megadták a kezdõ lökést, ám a másik oldalon a Cegléd kulcsembere, Bíró Balázs sem akart lemaradni a gólgyártásban, így a tizedik percben Csató egyenlítõ találatával 3-3-at mutatott az eredményjelzõ. Ezután ismét a ceglédi vezér pillanatai következtek, aki egymás után három labdát szerzett és mindet értékesítette — ki is kérte idejét a hazai csapat. Az idõkérés sem használt a miklósiaknak,  a furcsa játékvezetõi ítéletek pdig borzolták tovább a kedélyeket. A ceglédi nyitott védekezés nagyon nem ízlett Musitséknak, aki mint „alkalmi” irányító próbálta irányítani csapatát — nem sok sikerrel —, a hazai csapat dolgát ráadásul rengeteg technikai hiba is nehezítette. Zöldy pályára lépésével halovány esély mutatkozott, a jobbátlövő két védhetetlen lövéssel jelentkezett be Lengyel kapusnál. Amikor egy picit közelebb zárkózott ellenfeléhez a hazai gárda, mindig technikai hibát vétett, vagy pedig érthetetlen játékvezetői ítéletek sújtották a hazai csapatot, amit a Cegléd kegyetlenül megbüntetett és lélektanilag jelentős ötgólos előnyt épített a szünetig.
A második félidő Musits sikeres hetesével és Losonc átlövésgóljával kezdõdött, felcsillant a remény, hogy látótávolságba kerülnek a házigazdák. Ám Hódi és társai nem így gondolták, szinte azonnal visszaállították  az ötgólos különbséget. Pedig a mérkõzés ezen periódusában kezdett összeállni a hazai védekezés, a támadásoknál viszont mindig porszem került a gépezetbe. A kissé fáradni látszó vendégek ekkor elhibáztak pár akciót, fel is jött két gólra a TKE, ami akár egy is lehetett volna, ha Csikós a tavalyi formájában játszik, ám egy elrontott ziccert követően kétperces büntetéssel tetézte a bajt. Előnyből rendszerint betaláltak a vendégek, a listavezető még azt is elbírta, hogy a harmadik kiállítása után szurkolóvá  "avanzsált" Pocsai csak a lelátóról figyelhette tovább az eseményeket. A hazai oldalon Csató próbálkozott, harcolt de talán csak Zöldy volt partnere. Az 54. percben második idejét is kikérte Kis Gergely, és védekezésváltással próbált faragni a tetemes hátrányon. Ekkor azonban érthetetlen káosz lett úrrá a hazai játékosok fejében, a hátralévő öt perc alatt gyakorlatilag egyetlen valamire való támadást sem hajtott végre a Miklós. A Cegléd eközben a megszerzett labdákat könnyedén váltotta gólra, és kétszámjegyűre növelte a különbséget. A miklósi szurkolók ilyet még nem láthattak kedvenceiktől, de más sem nagyon, ennek pedig kiütéses, szégyenteljes vereség lett a vége. Az utolsó öt percet leszámítva igazi rangadót játszott az NB1/B két legjobb csapata, kár ezért a rövidzárlatért. A bajnokságot két idegenbeli mérkõzéssel zárja a törökszentmiklósi gárda — bízzunk benne, hogy fel tud állni a padlóról mindenki, mert Lajosmizsén és Balassagyarmaton egyaránt nyerni kell!
Kis Gergely: Gratulálok a Ceglédnek a gyõzelemhez, megérdemelten vitték el tõlünk mindkét pontot. A különbség talán túlzott,  de 4-5 góllal mindenképpen jobbak voltak ma. Csapatom nem igazán tudta betartani a megbeszélteket. Irányító hiányában nagyon nehéz dolgunk volt, fõleg a nyitott védekezéssel szemben, támadásaink nem voltak hatékonyak, és rengeteg technikai hibát vétettünk. Több játékosom teljesítménye elmaradt a várttól, sajnos nem elõször… Az utolsó öt percért nagyon szégyellem magam, remélem a csapatom is, méltatlan volt a törökszentmiklósi mezhez, ami a végjátékban a pályán történt,érthető szurkolóink csalódottsága. Nem lesz egyszerű dolgunk a maradék két idegenbeli mérkõzésünkön, reméljük mindenki átérzi ezek fontosságát és tovább tudunk lépni ezen az óriási kudarcon

Ceglédi szemszögből a mérkőzés: Az előjelek nem a legjobbak voltak, hiszen Turák és Benedek mellett Varga és Molnár is sérüléssel bajlódik. Egyikük sem lépett pályára, utóbbiak /ketten/ vésztartalékként a cserepadon vártak a bevetésre. Szerencsére nem volt rájuk szükség.

A vendégeknek nyitott védekezéssel sikerült meglepni a hazaiakat, így már az első percekben többgólos előnyre tett szert a gárda és a csapat a vezetést egy pillanatra sem adta ki a kezéből. A második félidő közepén a vendéglátók két gólra felzárkóztak, de többre erejükből már nem tellett. A Ceglédi KKSE újított és újra nőtt a két csapat közötti távolság. Még úgy is, hogy az addig kilenc alkalommal eredményes Pocsai 3. kiállítása miatt az utolsó 7-8 percben már nem játszhatott.

– Sokakat dicsérhetnék, de nem teszem, mert hiba lenne, ha egyénileg bárkit is kiemelnék a csapatból. Ma ugyanis – és szerencsére nem először – elsősorban mint CSAPAT funkcionáltunk remekül, a játékosok kitűnően kiegészítették, segítették egymást, ami végül a bravúros, kiütéses sikerünkhöz vezetett. Kiemelkedő volt a védekezésünk, a hajrában pedig nagyon jól használtuk ki a hazaiak nagyot kockáztató nyitott védekezését, ami végül a tizenegy gólos különbséget eredményezte. Győzelmünk feltétlenül megérdemelt, - értékelte a történteket az edző Kökény István.

Borsos Gergő a szakosztály vezetője még annyival egészítette ki Kökény edző nyilatkozatát, hogy: „ . . . ilyen csodálatos szurkolótábor előtt szinte lehetetlen veszíteni. Már az első perctől fogva úgy éreztük, mintha hazai pályán játszanánk és ez Törökszentmiklóson őszintén szólva nem mindennapos! Köszönjük szépen a közel száz fős lelkes szurkolótáborunk buzdítását, úgy gondolom maximálisan kiszolgáltuk őket a mai napon is. Bízom benne, hogy a szezon végéig meg tudjuk őrizni veretlenségünket, bár a következő pár fordulóban is sorra nehéz ellenfelekkel fogunk játszani. Ennek ellenére bízom magunkban és bízom szurkolóink töretlen támogatásában, akik a holtpontokon mindig átlendítik csapatunkat.”

Simán nyert a Balmazújváros a Csömör ellen.

Fölényes győzelmet aratott a férfi kézilabda NB I B keleti csoportjában a Balmazújváros a Csömör ellen. Az újvárosi együttes 38-22 re nyert a bajnokság utolsó helyezettje ellen.

A többségében fiatalokból álló vendégegyüttes csak az első tíz percben tudta valamennyire tartanai magát és a találkozó nagy részében megmutatkozott a balmazújvárosiak óriási fizikai és tudásbeli fölénye. A félidőben még csak öt gól volt a balmazújvárosiak előnye, a második játékrészben viszont rákapcsolt a hazai gárda, és a tizenkettedik percben már tíz gól volt az előnye. Ezután szinte tetszés szerint érték el góljaikat az újvárosiak, s így alakult ki a 38- 22-es végeredmény.

Rácz Sándor, a Balmazújváros vezetőedzője: Ezek azok a mérkőzések, amelyeken túl kell lenni, a Csömör azt játszotta, amit kell, de a tudásbeli különbség végül megmutatkozott és így könnyedén sikerült megnyerni a találkozót. Bár 22 gólt nem lenne szabad kapni a Balmazújvárosnak egy ilyen tudású ellenféltől.

Balassagyarmati Kábel SE – Nyíregyházi KSK

Nincs tele a csarnok – ki tudja miért (?) – a hátsó régióban, ami az én megszokott helyem, csak néhány „ifista” ücsörög, meg nem messze tőlem Lombos Öcsi „bácsi”. A Kábel kezdi a játékot, és Gadnai kapus már huszonkettő másodperc elteltével a hálójából veszi ki a játékszert, mivel Savón barátunk egyből feltalálja magát. A másik oldalon a hórihorgas Tarnavölgyi lő át a nála talán egy fejjel is alacsonyabb Piroska Krisztián felett, aztán elől ő kerül helyzetbe, de kimarad. Nosza viszont, Bán „Dév” csippent le egy indítást, és nem is hibáz. Ez a pár körülmény is érzékletesen mutatja, pörög a játék, ide-oda esnek a gólok, még szerencse, hogy pár nyírségi labdaeladás nyomán villámgyors ellenakció fut át a pályán, Savón és Forgács következik a sorban, 5-3 ide. A lendület, a sebesség azonban hibákat szül. Savón például kihagy egy „tökziccert”, majd Báthori hosszú átadását kapcsolja le Varga, megiramodik, és 5-4. A következő támadásnál Teimel, a frissen érkezett balkezes szélső villanhatna, de talán a bemutatkozás lámpaláza teszi – a labdafogó hálón landol a lövés.

A nyíregyháziak előszeretettel játszzák meg a beállóst, ez nem is csoda, hiszen Kocsis Csaba egymaga kétszer szélesebb, mint mondjuk Kajdy és Piroska együttvéve, szemrevaló labdajáratás után Varga érkezik, kisvártatva pedig Horváth fut át mindenkin, és már 6-6.

Tizenegyedik perc, és a Kábel hetest kap. Savón áll oda, lóbál, majd mellé trafál. Ahhh… Szerencsére Kovács Robi a helyén, erre a hibára nincs azonnali válasz, de a másik „újonc”, Varsandán lökete sem ér célba. Még az időkérés sem segít, mert Varga a hétméteres vonalról tudja, mit kell tennie. Ott az előny! Sőt, Báthori és Forgács is mintha a célzóvizét otthon felejtette volna, azt a kétszer-három méteres keretet, amit kézilabda kapunak hívnak, nem találja el. Bezzeg Kocsis összekapar egy bejátszást: 6-8. Bán Dávid jön megint, a szélről a rövid sarkot lövi, eredményesen, és egyenlíteni is lehetne, de a kubai legény – tőle rendkívül szokatlan módon – a második büntetőjét is elhibázza. Egy perccel később viszont valóban 8-8 a táblán: Piroska lohol végig, és belövi a ziccert.

A félidő utolsó tíz perce gólváltásokkal indul, mindenki, aki a sárga mezesekért szorít ezen az estén, kíváncsian figyeli, mit tud igazán ez a Varsandán-srác, aki bizonyítani is szeretne, mert most ő veszi át a főszerepet, átlő, átad, 13-12-nél például ismét ő juttatja vezetéshez a gyarmatiakat. Ám a házigazdák felettébb erős jellemzője ebben a fél órában a kitartó hullámzás, mert például Forgács, majd Teimel sem képes gólt elérni. A Nyíregyházánál viszont a kopaszodó fejű, borostás délszláv legény – meg nem mondom most, hogy szerb, horvát, avagy bosnyák – villan. Szó szerint, mert vajból „készült” csuklója, már-már követhetetlen sistergős bombái nyomán még Kovács Robi is csak ámul.

Az utolsó három percre fordulva – horribile dictu – Báthori is tétova a hetes vonalon, azért a kipattanót értékesíti, de Bursac megint jön, majd Varga is, és 15-17-el vonulnak pihenőre a fiúk.

A szünetben Bán Tibi - mint egykori jobbszélső – búsong egy kicsit a „kolléga”, Teimel góltalanságán, meg Kovács Józsival egyetemben azt mondják, ezzel a Bursac-gyerekkel kellene valamit kezdeni.

Kovács Robi újabb hárításával indul a második félidő, de Varsandán ügyes megoldásaira Tarnavölgyi rendre felel, ráadásul hiába ül két percig Bursac a padon, ebből sem képes profitálni a Kábel, mert Varga, majd Erdős góljával 18-21.

Na, most kell(ene) egy nagy levegőt venni, és beindítani az interkontinentális rakétákat. Ha nem is eme kozmikus sebesség-méretű módon, de Savón igyekszik kikecmeregni a csávából, előbb egy indulás nyomán szépít, majd átemel, betör és 21-21. Közben a Kedves-Demus kispad-páros kieszel egy ötletet, beküldik a védekezés közepére Széles Zolit. Ő aztán gyors egymásutánban kétszer ismerteti meg Bursac-ot azzal, milyen is közvetlen közelről érintkezni egy méretes pofonnal meg egy fojtó fogással – oda is kap a nyakához, percekre kedvét is szegi a gyarmati legény eme „keménykedése”. De még mindig nem történik meg a várt fordulat, mert Báthori ziccert ront, a „káprázattól felocsúdott” Bursac pedig emberhátrányból is eredményes. Báthori ellenben, felejtendő előbbi tévedését, most a középkezdésből máris inal, és úgy bevágja a lasztit Gadnai hálójába, hogy a kapu mögött ücsörgő nézők is összerezzennek.

A tizenharmadik percben a bal szélen „testvércserét” végrehajtó Vasas Tamás 24-25-nél a mérkőzésen utoljára juttatja előnyhöz a nyírségieket. Mert ezután igazán felpörögnek az események. Savón jön, átlő - hol van már az első félidő „rosszulléte” (!) -, kismerhetetlen a mozgása, már tízedik találatát jegyzi, a fáradt vendég-próbálkozások pedig Kovács Robi különböző testrészein - főként a térd alatti tartományokban – landolnak, Varsandán Áron sikeres büntetőjével 26-25-nél hosszú idő után újra a kábeleseknél a fór.

Megállt a nyíregyházi „tudomány”. Kovács Robiról szól a meccs eme szakaszán a fáma, és végre egy emberelőnyt sikerül gólra váltani – ki más, mint Savón -, visszafuttában pedig lelkesít, „koncentralj, koncentralj” mondja a többieknek. Egyre jobban „pezseg” a játék, főleg a házigazdák jóvoltából: Széles, hogy ne csak védekezési képességeivel jeleskedjen, szemérmetlenül belő egy indítást (29-26), s még az sem ront különösképpen az egyre masszívabb kábeles-összképen, hogy Varsandán a negyedik csapat-büntetőt rontja el.

Bartha mester, a vendégek trénere már nem tud mit kitalálni, emberfogással őrzi Savónt, aki viszont a pelyhedző állú Vasast ott veri át, ahol, és amikor tudja, lehetetlen helyzetből beugrik és a legnagyobb nyugalommal „becunderezi” a bőrgolyót a rövid sarokba – 31-28. Vastaps, dobpergés, Hege, a főszurkoló hüvelykujját az égnek emelve köszöni meg ezt a kiváló mozdulatot.

Eljön az utolsó öt perc: a vendégek kétségbeesetten próbálkoznak, gyorsítanak, Bursac már a hátsó felén veszi a levegőt, Varga szintúgy, azért ő még talál fifikát Kovács Robi ellen, de ez is csak 33-31-es szépítésre elég, ráadásul Szabó Andris, aki csak nemrégen szállt be, kérlelhetetlen a lerohanásban: 34-31. Ki gondolná ekkor, hogy ez a meccs utolsó gólja?! Mert többször nem rezdül a háló, Kovács Robi tövig lehúzta a rolót, mindegy már neki, honnan jön a lövés, szélről, beállóból, vagy középről messziről. Lombos Öcsi mögöttem meg rekedtre kiabálja magát: „gyerekek, álljatok meg, nem kell gól, játsszatok passzívig…”. Nem is tesznek mást a pályán izzadó fiúk, az egész pályás emberfogásra „kibotorkáló” rivális már ezzel a fogással sem ér el semmit.

Vége: a hatvan percen keresztül korrekten fújó Horváth-Simó páros véget vet a küzdelemnek. Boldog gyarmatiak ölelkeznek, a tudósító meg csendesen örül, s azt mormolgatja magában, mennyire más ez a társaság, mint a két-három héttel korábbi. Ha nem is tűntek tova az egyénieskedő mozzanatok, azért jelentősen csökkentek, Varsandán Áron pedig – aki 9 gólt szerzett ma – igazi csapatember benyomását kelti, és a többiekre is jó hatással lesz. A nagy rangadók előtt – Cegléd, Törökszentmiklós – jól jött ez a siker a lelkeknek...

És ami ugyancsak fontos: az örök töprengő-tépelődő, elégedetlen Kedves mester is mintha boldogabb lenne, mint más győzelmek esetén…